Ami erőt ad úgy igazán…
Egy limuzin parkolt előttem,
Kinyílt az ajtó,
Egy nő szállt ki belőle,
Valami pesti író.
Én csak bámultam rá,
Ő rám tekintgetett,
Soha nem láttam még
Ilyen tekintetet.
Olyan révülten boldog volt,
Mint még senki más,
Arca azt üzente,
Minden jót meg kell láss.
“Bár sok a pénzem,
Mégsem ez ad erőt,
A lényeg az
Optimista hozzáállás.
Nézzetek szét
Olyan szép az élet,
Én író vagyok,
És ennek élek.
Van néha rossz napom,
Ám legtöbbször jó,
És ha boldog vagyok,
Arra nincs szó.”
Szeme is mosolygott,
Arca meg nevetett,
De könnyű neki,
Az élete műremek…
Látta rajtam
A bizonytalanságot,
Szemembe nézett,
És ez erőt adott. J
Igen…
Úgyis minden sikerülni fog!
|